top of page

Az apátlan társadalom meghaladása

Az apa szerepe-hiánya és annak megjelenési módja a magyar társadalomban és ennek következményeként ennek kivetülése a politikában egy olyan dinamika, amire érdemes ránézni és megvizsgálni személyes érintettségünket is. A cikk végén ehhez is adok egy pár reflektív kérdést és gyakorlatot.


Amikor mindig csak bántanak


"Az a jó jel, ha ütnek." "Nem adhatjuk meg magunkat." "Támadnak, de mi ellenállunk."


A (gyakran még tudattalan szinten lévő) vállalt áldozatiság, a tanult tehetetlenség, az alávetettség a hatalomnak, ami a személyes felelősségvállalás hiányát annyira mutatja, a folyamatos másokra mutogatás rendkívül önsorsrontó dinamikák.


Emlékszem még gyermekkoromban, mikor valami szokatlan ötlettel álltam elő, gyakran kérdezték tőlem, hogy "Ki mondta neked ezt? Hol hallottad?". Mindenki magából indul ki, csak azt tudja elképzelni, ami az ő világában van. Ha a te valóságodban egy, az átlagtól különböző idea csak kívülről jöhet, ezt fogod feltételezni másokról is. Én mindig is szerettem gondolkodni és azok az én ötleteim voltak. Szerettem és a mai napig szeretem megkérdőjelezni a status quo-t.


Épp ezért segítek a munkámban is olyan embereket, akik hajlandóak es mernek is feltérképezni és kialakítani egy olyan életet, ami nem a társadalmi elvárásokon alapul, hanem belső szabadságból fakad. Legyen akármilyen szokatlan.


Ha szétnézek a magyar köz-kommunikációs színtéren, ma elég sokszor - és itt finoman fogalmaztam - fellelek olyan véleményeket, hogy más irányítja a szálakat, más mondja meg, mit kell gondolni (soros, Brüsszel, Amerika, whatever). Milyen lenne kilépni ebből és elképzelni, hogy valakinek lehet saját véleménye? Hogy nem kell "gazda", nem kell irányítás, nem kell folyamatos útmutatás, mert belülről is lehet élni?


Ha így döntesz, nem kell egy erős kezű tekintélyelvű atya-figura, aki majd gondunkat viseli, aki megmondja, mit tegyünk és megbüntet (gyakran kiszámíthatatlanul), ha épp úgy tartja kedve. Ez a társadalmi szinten is jelen lévő motívum egyéni, családi szintről táplálkozik. Meggyőződésem, hogy rengeteg embernek (minden nemnek) lenne tennivalója szembe nézni a saját apafiguráival (generációkra visszamenőleg) és az indíthatna el változást ebben a tekintélyelvű rendszerben.


Az apátlan társadalmak saját uralkodó, tekintélyelvű, büntető "apát", (értsd: vezetőt) keresnek és állítanak maguknak, hogy a biztonságérzet hiányából fakadó vélt és kreált fenyegetettség elől megvédjék magukat.


Fotó: Unsplash


Richard Rohr, a konvenciókat átlépő német-amerikai ferences rendi atya így ír erről:


Érdemes vallástól, ideológiától függetlenül olvasni az alábbi sorokat. Az Atya szót behelyettesítheted egy bármilyen felső hatalommal, az Univerzummal, illetve a cikk értelmezéséhez szorosan kapcsolódóan az Atya, mint Apa jelentéssel is olvasni az idézetet.


"Amikor Isten mint Atya hiányzik, vagy többnyire fenyegetőnek és büntetőnek látjuk, egész emberi utunkat alapvető félelem és bizonytalanság kíséri – inkább a félelem és a versengés dominál, mintsem a szeretet. A világegyetem nem biztonságos. Nem jóindulatú. Minden szikla mögött egy terrorista isten lapul, és úgy érezzük, meg kell védenünk az életünket, mert senki nem védi meg helyettünk. Eredendően nem vagyunk közreműködők, és lényegében az odatartozást sem éljük át. Az élet nyertes/vesztes paradigma szerint zajlik, és Jézust arra használjuk, hogy ezt feloldja – emberfeletti módon, nem partnerként. Ha Isten nem értünk van, akkor teljesen magunkra vagyunk utalva. Ha nincs szilárd alapunk, kifosztottan, sőt megkeseredetten növünk fel, akár egy árván maradt gyermek vagy egy bántalmazó apa gyermeke. Láthatjuk, manapság miért szenvednek olyan sokan paranoiától és rögeszméktől, és miért érdeklődnek oly nagyon a legkülönfélébb fegyverek és biztonsági rendszerek iránt, miért lábad könnybe a szemük, amikor rátalálnak őseikre egy családfakutató honlapon. Ha alapvetően nem érezzük azt, hogy rendben vagyunk a világban és a saját életünkben, akkor bármit elhiszünk és megteszünk, hogy méltóságot és értelmet találjunk az életben. Mélységes elidegenedettséget okoz, ha nem ismerjük az Atyát. Egyáltalán nem érezzük azt, hogy a valóság biztonságos, személyes, sem azt, hogy határozottan a mi oldalunkon áll; tehát nincs meg bennünk az az életérzés, amely jó apa mellett felnőtt társaink számára magától értődő. Egy apátlan társadalomban meg kell mentenünk magunkat, s ezt sok keresztény úgy próbálja megtenni, hogy a legkülönfélébb túlkompenzáló „dzsihádokat” vívja a világ és mindenféle vélt fenyegetés ellen. Ha nincs erős védelem az életünkben, kénytelenek vagyunk macsók, materialisták, alapvetően kontrollmániásak lenni. Egyáltalán nincs idő rózsákat szagolgatni."

Félelemből a kíváncsiság felé


Ha hajlandó vagy meglátni a saját apád hibáit, nem lesz többé szükséges, hogy validáld az aktuális politikai hatalom túlkapásait.


Gondolj bele, ha az utóbbit elítéled, a saját apád tetteit viszont nem - kognitív disszonancia jön létre. Inkább (tudattalanul) meg sem próbálod, mert legalább akkor nyugi (?) van benned. Gyakran pont a férfiak azok, akik nem mernek szembenézni a saját apjuk gyengéségével és tehetetlenségével. Emiatt mások felé fordítják haragjukat, máshol akarnak hatalmat szerezni es megkapni azt a figyelmet es fontosságot, amit otthon szerettek volna. Még meglett férfikorban is bizonyítanak, próbálkoznak kuncsorogni az apjuk szeretetéért, ami nagy valószínűséggel sosem jön el. Álruhában úgy tűnik, hogy túl vannak rajta, de a cselekedeteik eláruljak. (Ld. OV hatvanpusztai birtoka az apjának, a mérhetetlen stadion-mánia és a csalhatatlanság és mindentudás imidzse.) Egy ország vezetőjének és vezetésének állapota éles tükre az aktuális társadalom uralkodó dinamikáinak. Beszédes, hogy jelenleg nincs nő(!) a magyar kormányban.


Amíg a saját apai ág nincs tisztázva, addig fel fogja menteni az épp hatalmon lévőt, vagy épp félelemből követni fogja.


Az anyai oldallal, az ún. anyasebbel sok munka volt és van ma már a magyar terápiás világban és a közbeszédben is. Már nem ciki kimondani, hogy nem csak tökéletes anyák vannak. Ennek hatására elindult egyfajta változás, ahol a női minőségek már nem feltétlen szégyellnivalók akár üzleti, akár társadalmi helyzetekben, akár férfiak részéről sem.



A férfi oldal meg mindig a macsó ideálját hirdeti és a keménykezű, majd én megmutatom, milyen az igazi férfi mítoszát.


"Nem merem kimondani, de elítélni nem tudom Hogy a többségi társadalom az én fotóalbumom" - Halott Pénz

Könnyű elfelejteni, hogy amit mondunk, mindig rólunk mond el a legtöbbet, még akkor is, ha másokról beszélünk.* Akik olyanokat sugallnak, hogy valaki más áll az egész mögött, valaki más kottájából játszol, azok egy dolgot tesznek: a viselkedésükkel megmutatják a saját működési modelljüket. Ha én így működök, másról is ezt fogom feltételezni. Ha nem, akkor nem ilyen módon fogom megközelíteni, hanem olyan kérdéseket fogok feltenni pl. hogy:


"Hogy jutottál erre? Mire van szükséged és miért gondolod, hogy ez rá a megoldás? Kibontanád a nézőpontodat?"


Alapvetően kérdéseket feltenni a nyitottság jele. Kíváncsiság (beginner's mind) az azonnali félelemből reagálás helyett. Egy családtaggal beszélgettem nemrég, szög egyenest más volt a véleményünk egy aktuális intézkedésről. Megértettem az ő oldalát, hogy neki ez miért pozitív és kedvező. Egyetértek vele? Nem, kicsit sem. Lett belőle vita? Nem, az sem. Healthy disagreement, ahogy az angol mondana. Békés egyet nem értés. Élni és élni hagyni.


 


Reflektív és önfejlesztő kérdések a témához


"Magyar vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy megszakad a hátam a sok tehertől, a tepertős hegektől" - Halott Pénz


Awareness


Milyen a saját apaképed? Mit hozol gyerekkorodból, otthonról?



Milyen a kapcsolatod Istennel/Univerzummal/Felsőbb Hatalommal (találd meg a saját hited szerinti fogalmat rá)?



Mit gondolsz a világról? Hol helyeznéd el magadat azon a skálán, ahol az egyik oldalon van 'a világ egy alapvetően biztonságos hely, ahol mindekinek van elég és a bőség az alapvetés', míg a másik oldalán az áll, hogy 'a világ egy sötét hely, ahol bármelyik sarokban veszély leselkedhet rád és mindenért keményen meg kell küzdeni, de facto egyedül'?



Mi az első reakciód, ha valaki ellentétes véleménnyel van, mint te, vagy challenging kérdéseket tesz fel?



Balancing


Mik azok a dolgok a saját apád működésében, amik nem egyeztethetőek össze a jelenlegi értékrendeddel? Mik azok a dolgok, amik igen és amiket értékesnek tartasz?



Írj egy levelet az apádnak, amiben megosztod a fájdalmaidat, csalódottságodat, véleményedet és igazából bármit, amire eddig nem volt lehetőséged, hogy megoszd vele. Olvasd fel hangosan (nem, nem kell elküldeni neki, egy széknek is felolvashatod otthon.)



Vedd górcső alá a férfiakkal való kapcsolataidat (férj, fiútestvér, apa, nagyapa, após, férfi főnök vagy felettes). Milyen dinamikák uralkodnak bennük? Hol szeretnél változtatni? Mit fogsz tenni ennek érdekében?



Milyen a viszonyod a férfi minőségekkel saját magadban? (autonómia, belső erő, határozottság, hosszú távra tervezés, kihívások élvezete, stabilitás, vezetői skillek) Válassz ki egyet, aminek szeretnél több teret adni az életedben / munkádban / kapcsolataidban. Mit fogsz tenni ezért?


Changing


Keress olyan apafigurákat / vezetőket / társadalmi berendezkedéseket a világban, amik pozitív példaként szolgálhatnak. Mi szimpatikus bennük? Tágítsd a lehetőségek körét, ismerj meg új, eddig ismeretlen mintákat is.



Fogalmazd meg, mi az amiben te hiszel. Pl. "A világ biztonságos, tele van lehetőséggel és a szükségleteim kielégítődnek." "Én irányítom a saját életemet. Mondhatok nemet." "Elérem a céljaimat, képes vagyok rá és tudom, mit kell tennem, hogy ezek megvalósuljanak. Bízom a saját megvalósító képességemben."


 

Richard Rohr könyvei magyar nyelven az Ursus Libris Kiadó gondozásában jelennek meg, Danka Miklós kiadóvezető gondos közreműködésével.

Ajánlom még a szerző Emelkedő zuhanás - Az emberélet két felének lelkisége c. könyvét is.


 

Ha szeretnél egy támogató és energizáló teret, hogy belelépj a saját erődbe és olyan életet élj, ami társadalmi elvárásoktól függetlenül belső szabadságból fakad, itt megtalálsz.


Comentários


bottom of page